Kárpát-medence

 

A Nemzeti Pedagógus M?hely megalakulása óta mindig fontosnak tartotta a nemzeti létet, érzékenyen viszonyult a magyarság nemzeti sors-kérdéseihez, az élethez a Kárpát-medencében. Azt valljuk, hogy a legfontosabb politikai (közéleti) cél a magyar nemzet megmaradása. Az iskolának is ez az egyik f? célja, az egyén boldogulása mellett azoknak a közösségeknek ápolása, amelyek a létezés terét adják: a család és a nemzet meger?södése és gazdagodása. A transzcendenciára irányuló egzisztenciánk szempontjából is fontos ez: a kereszténységnek sincs esélye nemzeti lét nélküli világban.

Természetes, hogy az ember szereti önmagát, hiszen saját magunk szeretete az emberek (a felebarátok) szeretetének mértéke. Önmagunk szeretete azonban nem valamiféle egoizmus. Önmagunk szeretete szüleink, nagyszüleink, ?seink szeretete, de önmagunk szeretetébe a legtermészetesebb módon beleértjük férjünk, feleségünk, tágabb családunk, de különösen gyermekeink, unokáink és az ? unokáik szeretetét.

De el kell utasítani a törzsi gondolkodást, el kell vetni a törzsi erkölcsöt, a sovinizmust. Ez az a szemlélet, hogy nem szabad bántani a rokont, de meg lehet ölni az idegent. A magyarság szeretetét el kell választani a magyarság imádatától. Imádni csak Istent szabad, önmagunkat nem.

Ezért kritikusnak kell lenni hagyományainkkal is, mint minden dologgal, amely gondolkodásunkat, érzéseinket, döntéseinket befolyásolja. A hagyomány táplálja a közösségi érzéseinket.  A hagyományokhoz való ragaszkodás azonban nagyon sok baj forrása lehet. Vannak fontosabb szempontok is, mint a hagyomány. Hiszen történelmi néz?pontból Jézus Krisztus elleni koncepciós per hátterében a korabeli politikai  elit túlzott ragaszkodása volt a nemzeti hagyományokhoz.)

A trianoni döntés magyar szempontból tragédia. Ezt tudomásul kell vennie a világon mindenkinek. A párbeszéd azonban fontos, a környez? utód-országokban él?kkel – a trianoni nemzedék utódaival – a  barátság kialakulása (nemzeti szempontból is) fontos feladat. S?t, nem is vitatható, ki kell alakítani a szomszéd országokban él?k iránti szeretet, semmi mentség nincs az „ellenség gy?löletére”.

El? kell segíteni a közös gondolkodást. Nem arra gondolunk, hogy a történelmet egyformán lássuk, hanem arra, hogy beszéljünk egymással – egymástól különböz? – gondolatainkról, érzéseinkr?l, vágyainkról és bánatunkról.

Ez a szemlélet volt a forrása a Nemzeti Pedagógus M?helyben 1994-ben (vagy még korábban) megszületett gondolatnak, amely azután egy tervben (stratégiában) öltött testet. Ezt most itt elhelyezzük honlapunkon.  Figyeljenek fel a dokumnetum dátumára.

Ez a rövid dokumentum egy terjedelmesebb anyag része volt. Látható, hogy a terv felelevenítése, újraformálása ma is aktuális és határozottan nem kormányzati, tehát „civil” feladat. Politikai hatalom támogatása nélkül azonban nem valósítható meg. Eddig senki nem mutatott érdekl?dést vagy megértést.  Talán ebben szerepe lehetne az EU-nak is.

DOKUMENTUMOK

 

Közös történelem